Mi is történt pontosan?

Szeretett tanárnőnket –még decemberben- egy volt tanítványa és egyben kosaras játékosa (ma már 51 éves) hívta fel telefonon, hogy találkozzanak és egy pohár sör mellett nosztalgiázzanak a régi szép idők felett. A találka helyszínéül a Mojo-t választották. Tanárnő nem is készült túlságosan, hisz „csak” egy sörre ugrok be – gondolta. De nem így történt, mert, ahogy belépett az ajtón, furcsa volt Neki a sok ismerős arc a szórakozóhelyen. Kis idő kellett, hogy a tanárnő felismerje az arcokat, és rájöjjön: ez a sok komoly felnőtt férfiember, volt kosarasa és tanítványa bizony mind Őt várja. A nagy meglepetéstől alig jutott szóhoz az egyetem volt sikeredzője.

Igen, manapság nagyon kevesen tudják, hogy Dr. Bokor Judit tanárnő nem csak oktatóként tevékenykedett szeretett egyetemén, hanem 23 évig edzősködött és nevelt ki férfi kosárlabdázókat, edzőket, bírókat, akik a mai napig ott vannak a kosárlabda pályák környékén szinte minden szinten szerte az országban.

Térjünk vissza december 8.-ra, az emlékezetes napra. A volt játékosok tanárnő nyugdíjba vonulása alkalmából szervezték számára a nagy meglepetéspartit. Sokan közülük már deres hajúak és az évtizedeket átívelő csapatok tagjaiként most egymással is ismerkedtek e party kapcsán.

Az este a 23-as szám bűvöletében telt, tudniillik a tanárnő ennyi időt töltött el a férfi kosarasok edzőjeként. Ezért aztán kapott egy 23-as számmal ellátott és bekeretezett kosaras mezt, amit aláírt a Mojo-ban tiszteletére összegyűlt 23 ember, akik az ország minden részéből érkeztek.

Bokor tanárnő igazi sportos ember, és ez nem meglepetés annak, aki ismeri. A kosárlabda és az úszás mellett előszeretettel hódol a turizmusnak, az utazásnak. Gyakori résztvevője kerékpáros túráknak, amit nagy nyomozás után derítettek ki volt játékosai. Ezért aztán nyugdíjba menetele alkalmából egy Alpina túrakerékpárral ajándékozták meg Őt volt játékosai.

Tanárnő csak „hihetetlenkedett” ekkora meglepetés és szeretet kapcsán, és bizony el is sírta magát a meghatottságtól.

Mi a történet tanulsága? Egyrészt, hogy bármi kialakulhat egy „beülünk egy sörre…” mondatból. Másrészről nagyon erős pozitív üzenete van ennek a meglepetésnek. Még most is - 20-40 év távlatában - nagy az összetartó erő a volt játékosok között, akik egyébként a tanárnőnek most köszönték meg azt, hogy mindig úgy nevelte játékosait, hogy a csapattársak életre szóló barátságokat kötöttek.

Véleményem szerint nem sokaknak adatik meg egy ilyen búcsúztatás! És itt most nem az ajándékra gondolok elsősorban. Egy edzőt hajlamosak vagyunk eredményei alapján megítélni: hány győzelem, hány vereség, hogy játszott a csapata stb… Pedig a jó társaság összekovácsolása legalább akkora, ha nem nagyobb siker, hisz a barátság túléli az aktív pályafutást és a bajnoki időszakot és képes örömet szerezni még ilyen nagy időtávlatban is. (szerk.)

Nem mindennapi történet volt ez. Talán nem is mindennapi. Mondhatnánk különleges és egyedülálló. Ettől lett még értékesebb a volt tanítványoknak és a tanárnőnek is, ebben biztos vagyok.

Egyébként Bokor tanárnő mindig a legfőbb szurkolója a férfi kosarasoknak és örömmel nyugtázza, hogy a mostani csapat egysége és teljesítménye az ő egykori csapataira emlékezteti Őt. „Ha Ti is ilyen életre szóló kapcsolatokat fogtok tudni kiépíteni és megőrizni, mint az én játékosaim, akkor jó úton jártok. Hajrá SZOESE!!!!” – zárta le élmény beszámolóját Dr. Bokor Judit.