Az ELTE PPK Sporttudományi Intézet Szombathely 15 előadással, 17 hallgatóval képviseltette magát, akiket 7 témavezető készített fel. Összesen hét díjat szereztek hallgatóink és felkészítő tanáraik, így a Testnevelési Egyetem és Pécsi Tudományegyetemmel karöltve sikeres OTDK-n van túl Intézetünk. Három díjazottal Földvárszki Edinával, Balikó Benjáminnal és Karacsi Gáborral beszélgettem a hétvégéről.

Haladjunk kronológiai sorrendben milyen volt az utazás, az első nap programja?

Edina: Csütörtök reggel indultunk egy kis busszal és amint megláttuk a Budapest táblát, tudtuk, hogy zsúfolt hétvége előtt állunk. Elsőként a szállást foglaltuk el, – Karacsi Gábor felnevet, lehet, tud valamit érdekeset a szállásról? – öltözés és már mentünk is a Testnevelési Egyetem Alkotás utcai főépületébe. Adminisztratív jellegű feladataink voltak, regisztráció, illetve egy nagyon érdekes plenáris ülésen vettünk részt, majd jött a vacsora. Ekkor már látszott BéBén, – Balikó Benjámin – hogy Ő hamarabb, már pénteken elő fog adni, kicsit izgult…

Az ország fővárosában, annak is a szívében voltatok. Mennyi energiátok maradt kiélvezni ezt?

Balikó Benjámin (BB): Ahogy már Edina is említette azért az izgulás volt főszerepben mindannyiunknál, ezek szerint nálam jobban látszódott az előadással kapcsolatos feszengés. Talán pont emiatt, de nem sok kedvünk volt kimozdulni, de jobban belegondolva időnk sem lett volna. A pénteki naptól kezdve az előadásoké volt a főszerep, és ha épp nem voltunk bent, akkor is aktívak voltunk. Egymásnak mondtuk fel a diáinkat remélve, hogy ettől kicsit felszabadulunk. Az élményeink alapján nyugodtan mondhatom, sikeres terápia volt.

Beszéltetek az előadásaitokról, kinek hogy sikerült?

BB: Rövid és tömör lett… Tréfát félretéve, én nagyon gyorsan beszéltem, többen meg is jegyezték, hogy hadartam egy kicsit, szóval nálam azért érződött az idegesség. Kicsit túl is léptem a hivatalos 10 perces előadás időt, amit aztán 5 perces vita rész követett. A zsűritagok a prezentációmhoz kapcsolódóan „csak” két kérdést tettek fel, így tartani tudtuk a 15 perces limitet. A szekcióm (Sportpszichológia) bizottságának tagjai nem a kutatásról, és az előadásomról, hanem inkább a tapasztalataimról és a véleményemről kérdeztek. A 15 perc végén éreztem, hogy jól sikerült, jól reagáltam a kérdésekre. Összességében egy jót beszélgettünk, de sajnos hallottam néhány nagyszerű előadást, ami után a zsűrik kérdéseikkel össze tudták zavarni az előadót.

Edina: Karával mi is csupa jót mondhatunk a szekciónk (sportpedagógia, testnevelés elmélet) zsűriéire, nagyon aranyosak voltak és tényleg egyenlő félként kezeltek minket, nem éreztem a hallgató – oktató hierarchiát. Nekem amúgy jobban sikerült, mint itthon, hazai pályán, lehet a nagyobb tét jól hatott rám.

Mindhárman komoly elismerésben részesültetek az OTDK-n. Edina különdíjas, míg Ti, fiúk megnyertétek a saját szekciótokat. Milyen szempont rendszer alapján történt az elbírálás?

Kara: Írásbeli és szóbeli „forduló” volt. Mindenkinek, aki bejutott írni kellett egy 10 oldalas összefoglalót a kutatásáról. Kis túlzással be kellett mutatni azt, amit majd a helyszínen prezentálni kellett. Aki ismer, tudja, hogy a beadandó megírása nekem kínszenvedés volt, sokkal jobban vártam az előadást.

BB: Nem volt olyan nagy ördöngösség amúgy, csak a megfogalmazás, formázás volt időigényes. Szakdolgozati követelmények voltak, bevezetés – szakirodalmi áttekintés – hipotézisek / célkitűzések – eredmények – következtetések. Ez adta az értékelés nagy részét, ha jól tudom 50 pontot kaphattunk a beadandóra, míg a prezentációra, annak formájára maximálisan 25 pont járt.

Kara: Edina ki is hagyta, hogy csütörtök este azért is telt a szálláson, mert ekkor jöttek meg az írásbeli eredmények. Mindenki más taktikát választott, valaki elolvasta az egész bírálatot és a kapott pontszámot is, valaki el sem olvasta. Én utóbbi csoportot erősítettem, mert nagyon féltem, hogy kevés pontot kaptam és nem akartam, hogy ez rányomja a bélyegét a másnapi prezentációmra. Ekler tanárnő tanácsolta, hogy olvassam el a bírálatot, hátha tesznek fel olyan kérdést, amit meg kell beszélnünk és esetleg az előadásom végén is megkérdezik. Duplán igaza volt. Elolvastam, és a bírálaton fellelkesülve megnéztem a kapott pontszámot, ami még egy endorfin löketet adott, ráadásul tényleg ugyanazt a kérdést kaptam meg a szóbelim után. Tanárnő valamit megérzett :D.

Edina: De szerintem még Ő is meglepődött szombaton, az eredményhirdetésen. A program szerint haladtunk szekcióról, szekcióra és kis túlzással nem volt olyan, hogy ne lett volna megemlítve Ekler Judit tanárnő. Érdekes volt, hogy néhány szekcióban nem hirdettek III. helyezettet, a különdíj kihirdetése után a II., majd az I. helyezett neve következett.

A sikeres szereplésből arra következtetek, hogy a novemberi házi TDK és a márciusi OTDK között még komoly változásokon esett át mindenki leadott anyaga.

Edina: A kutatás nem, az előadás viszont rengeteget. Nagyon sokat gyakoroltunk Ekler tanárnővel, ami odáig vezetett, hogy az izgulás ellenére is nagyon jól sikerült az előadásom. Én úgy érzem, mint előadó sokat tudtam fejlődni az eltelt három hónap alatt.

BB: Nekem történt egy minimális változtatás a kutatásomban, bár túlzás annak nevezni. A vizsgálatban 14 évesekkel töltetettem ki pszichológiai tesztet és felmerült a kérdés, hogy releváns eredményt kaphatunk az alkalmazott kérdőív segítségével a választott korosztályról. Kérdésemmel Gáspár Mihály tanár úrhoz fordultam, akinek segítsége és munkássága nagyban hozzájárult OTDK-s helyezésemhez, mert az egyik kérdés szóról – szóra erre feltételezett problémára kérdezett rá.

Kara: Csatlakozni tudok az előttem szólókhoz, csak a diasoron és az előadás módján történtek változtatások. A hazai fordulón készült felvételeket többször megnéztük és kijavítottuk az előadásom hibáit. A diákat is átformáztam kicsit, mert novemberben építő kritikaként megkaptam, hogy a táblázataimon nehéz kiigazodni.

Ha testnevelés, akkor mindenkinek a TF jut eszébe, mondhatjuk, hogy jó helyre került az idei OTDK?

Edina: Egyértelmű, nagyon kitetettek magukért és az i-re a záróvacsora tette fel a pontot, ami egy lakodalmi fogadásnak is tökéletes lett volna.

Kara: Keszthely és Szombathely viszonylatában sokat kellett utaznunk, napi 20 perc oda és vissza, ami nekünk, „vidékieknek” nagy távolság… A villamosozások jó hangulata viszont kárpótolt minket, hamar elrepült ez a 20 perc.

Az OTDK részetekről nem a vacsorával, hanem a hazaúttal zárult le. Ünnepléssel, vagy alvással telt?

Edina: Nagyon jó volt. Az út elején még pörgött társaság, aztán Győr környékén mindenkiből kiment az adrenalin és akkor jött ki a fáradtság. Nagyon élveztem három nap minden másodpercét!

Kara: Én zárszóként annyit fűznék hozzá, hogy mindenki nagyon sokat tett hozzá az eredményünkhöz. Nagy köszönettel tartozunk Ekler tanárnőnek és én személy szerint megköszönném Reiner Dórinak a mérésekben való segítségét.

Edina: Ebben a három napban az összes tanár nagyon támogatott minket és egy védőhálót nyújtottak Nekünk.

BB: Én gratulálok mindenkinek és tényleg jó volt ez a nap Önökkel, Veletek, Velük!

Az ELTE PPK Sporttudományi Intézet Szombathely helyezettjei:

Első helyezés: Buti Nikolett, Balikó Benjamin, Karacsi Gábor – mindhárom díjazott témavezetője Heszteráné Ekler Judit

Második helyezett: Csanádyné Söjtöry Borbála – témavezető: Sárai Gabriella, Hatvani István, Némethné Tóth Orsolya

Harmadik helyezett: Szeiler Bálint – témavezető: Koltai Miklós

Különdíjasok: Földvárszki Edina – témavezető: Heszteráné Ekler Judit; Gusztafik Ádám – témavezető: Koltai Miklós

Sportpedagógia, testneveléselmélet, tantárgypedagógia I.: Bársony Dominik Szabó Krisztiánnal

Sportpedagógia, testneveléselmélet, tantárgypedagógia II. Karacsi Gábor, Reiner Dóri és Földvárszki Edina:

Humánkineziológia: Csuka Zsanna es Trakperger Fanni

Gyógytestnevelés és mozgásterápia: Barcza Bence és Vincze Tamás

Egészségtudomány I.: Vörös Vivien:

Egészségtudomány II.: Buti Nikolett

Edzéselmélet: Szeiler Bálint, Tobak Balázs

Sportpszichológia I. Balikó Benjámin