A VB-re kizárólag kvalifikációval lehetett kijutni. Közép Európából négy rangsoroló verseny során lehetett ezt megszerezni. Kívés Bendegúz, a SZoESE sportolója 3 dobogós és egy 8. hellyel a harmadik lett ebben a ranglistában, így a nevezés és az ott tartózkodás költségeit a Rendezők fedezték.

Kívés Bendegúzzal beszélgettünk:

A rajt 1900 m-ről indult és a verseny egyik legmagasabb pontja elérte a 2400 m is. Itt egy hóágyúzás céljára létesített jéghideg tóban úsztunk kb. 2,5 percig. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet egyáltalán mernek beépíteni egy versenybe, illetve hogy ezt én is és többi versenytársam gond nélkül kibírja. A 26,5 km-es távon 1500 méter szintkülönbséget kellett leküzdeni, amit 37 akadály nehezített.

A számomra legnehezebb a 6 cipelős akadály volt: - 2x20 kg os homokzsák 700 m; vödörcipelés 300 m; vödörcipelés 500 m;. 35kg os homokzsák 800 m; nagy betongolyó 2x25 m, 2 nagy betongolyó füllel ellátva 2x25 m hosszon. 2 x teljesítettünk zsákfelhúzást. Nagyon látványosak voltak a mászós, függeszkedős akadályok: falmászás, majomlétra, függőlétra kötélmászás, twister, multi rig.

A legnagyobb kihívást a szokásosnál 3x hosszabb Olimposzi fal jelentette mindenki számára. Na és természetesen a magaslati körülmények miatti relatív oxigénhiány.

290 Férfi versenyző ált rajthoz, abból én második magyarként 3 óra 46 perces idővel 101. lettem, több Közép EU-es versenyzőtársamhoz elég közel. Összesen 3 hibám volt: 1. zsákfelhúzás, 2. a twistert második csengőig megcsináltam, de azzal még nem volt kész. 3. multi rig. Ezekért alkalmanként 30 db burpeet (négyütemű fekvőtámaszt) kellett csinálni.

A Spartan Race versenyek emblematikus pontja a dárdadobás. Itt kétszer került rá sor, mindkétszer telibe belement, ott mindig nagy erőt szereztem. A futás is jól ment, összességében elégedett vagyok a teljesítményemmel.

Már tavaly is részt vehettem ezen a versenyen, föl tudtam használni az akkori tapasztalatokat, lényegesen jobban teljesítettem az idén. A verseny után még volt mód látni Amerikát is. Van miről mesélni!