A szezon még a felénél sem tart, mégis lassan 6 hónapja dolgozol együtt a „megfiatalodott” SZoESE-vel, rengeteg új arcot lehet megismerni a csapatnál.

Valóban, közel fél éve tartanak az edzések, repül az idő. Régen volt már olyan szezon, ahol ekkora kicserélődés volt a csapatnál. Az elmúlt szezonhoz képest 9 új játékos érkezett a csapathoz. Ez egy teljesen más feladat edzőként, mint a korábbi évek összeszokott társaságával való munka.

Sajnos négy „régi motorostól” el is kellett búcsúzni. Gábor Máté, Földesi Marcell, Karagity Milán, Perák Denis, már nem edz nap, mint nap a csapattal.

Mindannyian befejezték tanulmányaikat, Máté munkahelyi elfoglaltsága miatt már nem tudja vállalni az esti edzéseket, Milán még heti néhány alkalommal a csapattal edz, de a mérkőzéseken nem számíthatok rá. Marcell és Denis az NB I/B zöld csoportban folytatták a kosárlabda karrierjüket rájuk az egyetemi bajnokságban még ebben az évben számíthat a csapat, amennyiben sikerül összehangolnunk a meccseket az ő mérkőzéseikkel. Sajnos nem egyszerű logisztikai feladat, de igyekszünk és szerencsére csapataik is partnerek ebben.

Eddig nyolc, illetve öt bajnoki mérkőzés van a fiúk lábaiban, illetve benned is, mint edző. Hogy élted meg ezt a szűk félévet?

Gyakorlatilag 2 és fél hónap alatt játszottuk le ezeket a meccseket, hiszen december második felében már nem volt mérkőzés. Az általam vártnál gyorsabban rázódott össze a csapat, de a teljesítményünk azért még hullámzó. Amit kiemelnék hogy az általam mindig prioritásként kezelt védekezés sokkal hatékonyabb az elmúlt szezonokban mutatottnál. De erre szükségünk is van, amíg a támadójátékunk nem áll össze tökéletesen.

Nehéz lehet ilyen rövid idő alatt véleményt mondani, de van olyan, akit kiemelnél mutatott játéka, edzésmunkája miatt, vagy aki meglepett ennyi idő alatt?

Nem szeretnék senkit kiemelni a csapatból, mert elégedett vagyok a fiúk munkájával. A lehetőségeikhez képest minden játékos ott van az edzéseken és ott a maximumot hozza ki magából. Nem felejthetjük el, hogy többen munka mellett edzenek és játszanak, illetve az egyetemistáknak is sok kötelezettségük van. Az érkezett fiatalok hozzáállása jó és ezt csak fokozza rutinos „régi” játékosaink profi mentalitása.

Miért érezted szükségét, hogy két bajnokságban is megmérettessétek magatokat?

Amíg nem láttuk, hogy mennyi fiatal érkezik a csapathoz még bizonytalan volt, hogy ebben a szezonban is vállaljuk-e az NB II-es indulást. A bővebb játékoskerettel azonban ez már nem volt kérdés. A csapatépítés szempontjából pedig nagyon fontos, hogy minél több mérkőzést játszunk. A szezon elején tisztáztuk a csapattal, hogy a MEFOB (Magyar Egyetemi és Főiskolai Bajnokság) bír prioritással, de ennek ellenére az NB II-es meccseken is maximális hozzáállással és győzni akarással lépünk pályára.

Mennyire volt/van nehéz dolgod, hisz egy teljesen új csapatot kell felépíteni az érkezőkből és a „maradókból”?

A „maradó” játékosok sokat segítenek a csapatépítésben, hiszen hosszú évek óta együtt dolgoznak. Az érkezők pedig mind olyan csapatoktól érkeztek ahol megfelelő képzést kaptak ahhoz, hogy felvegyék az itteni ritmust és elsajátítsák azt a koncepciót, amit évek óta igyekszünk megvalósítani. Természetesen vannak eltérések az egyéni képességekben így van, aki hamarabb belerázódott a csapat játékába, míg néhány játékosnak ehhez több idő kell.

A statisztikákat böngészve egy adat figyelemre méltó veletek kapcsolatban, ez a pedig a játszott percek. Az egyetemi bajnokságban tizenketten is több mint 14 percet töltenek a pályán, mondhatjuk, hogy mélyült a keretetek tavaly óta?

Az egyetemi bajnokságban a keretből Karagity Milán öregedett ki és Kovács Bence a tavalyi sérülése miatt nem áll a rendelkezésemre, Rátvay Tamás pedig Győrben folytatta tanulmányait. Viszont érkezett Papp Barna, Horváth Csaba, Soós Bence, Sinkovits Dániel, Werner Viktor, Oroszi Viktor, Frisnyák Dániel, Schveighoffer Péter. Ennek megfelelően valóban mélyült a rotáció. Amennyiben mindenki a rendelkezésemre áll gyakorlatilag 12 olyan játékost tudok szerepeltetni, akik bármikor vezérei lehetnek a csapatnak és eldönthetnek egy-egy mérkőzést.

Az eredmények azt mutatják, hogy sikerre, sikerekre éhes társaság jött össze, egy-egy vereség áll a SZoESE neve mellett mindkét bajnokságban.

A csapat valóban éhes a sikerre, de ahhoz, hogy elérjük céljainkat még sokat kell előre lépnünk. Ismerjük azokat a csapatokat, akikkel fel kell majd vennünk a versenyt a rájátszásban. Ahhoz, hogy az egyetemi bajnokságban a döntőbe jussunk és ott minél jobb eredményt érjünk, el még nagyon sok játékelemben előre kell lépnünk. A legerősebb ellenfeleink több éve együtt dolgoznak és ebben le vagyunk maradva hozzájuk képest. Ha egy final four-ban jól akarunk teljesíteni, akkor nem elég a hullámzó teljesítmény, ott 3 nap alatt 3 meccsen kell majd a maximumot hozni. Viszont ebben a sorozat terhelésben az említett mély rotációs lehetőség előnyünkre vállhat. Illetve van még 3-4 hónapunk előre lépni a lemaradásainkban.

Már említetted az NBII-es indulás okait, most a célokról érdeklődnék. Mi lehet a SZoESE férfi kosárlabda csapatában a 2018/19-es szezonban?

Célként ugyanazt jelöltük meg, mint a korábbi szezonokban. Mindkét bajnokságban szeretnénk a final four-ba kerülni. De mint említettem prioritást élvez a MEFOB.

További jó felkészülést kívánok!