Viszonylag korán, már szeptember utolsó hétvégéjén elrajtolt a bajnokságotok!

Egészen váratlanul ért minket a hír, hogy az eddig megszokott október közepi bajnoki rajt helyett, már szeptember utolsó hétvégjén pályára kell lépnünk. Ráadásul rögtön az egyik bajnokesélyest fogadtuk az egyetemi sportcsarnokban. Sajnos érződött is rajtunk a korai rajt mellett az is, hogy nagyon fiatal csapatunk van. Keretünkben alig szerepel 20 évnél idősebb játékos. Az ellenfél rutinosabb játékosai ezt könyörtelenül kihasználták, így sajnos nem volt esélyünk meglepetést okozni.

Ennek megfelelően terveztétek a felkészülést?

Bodovics edzőbá személyében új edzővel vágtunk neki a bajnoki felkészülésnek. Nagyon komoly hangsúlyt fektetett hibáink javítására, ugyanis Ő már tavaly is rendszeres nézője volt mérkőzéseinknek, mert a fia nálunk, a SZoESE csapatában játszik, centerként. Főleg a fogadásokra fektette a hangsúlyt, és az ebből való támadásokat gyakoroltuk leginkább.

Pontosan mi volt a „forgatókönyve” az alapozásotoknak?

Augusztus végén álltunk neki a munkának, így volt egy teljes hónapunk, hogy felkészüljünk a bajnokságra. Sajnos nem volt ideális ez az egy hónap. Többen a csapatból dolgoznak, így a heti három edzésből csak egyet, jobb esetben kettőt tudtak vállalni és a munka miatt a délelőtti edzések is feleslegesek lettek volna. Emellett többen vagyunk egyetemisták, akiknek az ősz elején táboraik vannak, így egy hétig nem tudtunk a csapatunk rendelkezésére állni. Nem volt ritka, amikor 4-5 embernek tudott edzést tartani a mester, így nehezebb dolga van, a maga képére formálni a csapatot.

Az Egerszeg elleni mérkőzés előtti héten már játszottatok egy felkészülési mérkőzést. Hogy sikerült?

Összesen egy edzőmeccsre volt lehetőségünk az idő és ember hiány miatt. Sajnos ezen az összecsapáson sem tudtunk teljes kerettel pályára lépni. Jó, hasznos mérkőzés volt, jól esett újra játszani. Az ellenfél is egy pörgős röplabdát akart játszani, így egy élvezhető mérkőzés volt. Hibáink most is előjöttek, így próbáltuk kijavítani ezeket az edzésen, hogy a zalaegerszegi bajnokin már ne jöjjenek elő.

Milyen volt újra az Egyetemi Sportcsarnokban játszani?

Körülbelül március végén, április elején volt utoljára bajnokink hazai pályán. Sajnos nekem még egy kicsit várnom kell a visszatéréssel, mert kiderült, hogy nem érkezett meg időben az igazolásom. A fentiekben már említett okok (fiatal csapat, nem összeszokott csapat) is közre játszhattak abban, hogy azt láttam srácokon, mintha meg lennének zuhanva. Nem voltak olyan bátrak, mint edzéseken, kicsit tompának, enerváltnak éreztem Őket, mint külső személő, erre is volt időm.

Múlt héten egy igazi rangadóval kezdtétek meg az idei bajnokságot. Egyből a legjobbat kellett kihozni magatokból.

Igen rögtön egy komoly összecsapással kezdtünk, amire nem számítottunk. Úgy számolgattuk, hogy majd a bajnokság későbbi felében kell játszanunk riválisunkkal, ám a sors nem így hozta. Ráadásul most vasárnap egy nagyon erős csapathoz, a Kaposvár együtteséhez utazunk, remélem ott már a pályán is tudom segíteni társaimat.

Hogy alakult a hét, sikerült a felkészülés a hétvégi mérkőzésre?

Ezen a héten is 3 edzésünk van, csütörtökön játszottunk egy edzőmeccset, ahol a hibánkból szeretne kevesebbet viszont látni mesterünk. Bár nem egy bajnoki, mi azért szeretnénk a legtöbbet kihozni a találkozóból!

Nem kis túra vár Rátok, Kaposvárra utaztok!

Három óra utazás sosem kellemes. Már azért hozzá vagyunk szokva, de mégis eltölteni ennyi időt egy kisbuszban, közel 2 méteres magassággal nem komfortos. Ahogy már említettem, a Kaposvár csapata nagyon erős. Olyan játékosaik vannak, akik az NB1-es csapatból játszanak vissza. Nem szokatlan, hogy olyan játékosokkal kell majd felvennünk a versenyt, akik napi 2 edzéssel készülnek. Jó, pörgős mérkőzésre számítok, ahol a legjobbunkat tudjuk nyújtani.