Vereség az alapszakasz utolsó bajnokiján, ráadásul egy rivális ellen.

Igen, sajnos egy vereség sohasem esik jól egy csapatnak, sőt a Pécs a közvetlen riválisunk a bajnokságban, így igencsak bosszantó, hogy kikaptunk Tőlük. Mindig jó érzés győztesen befejezni az alapszakaszt és jó szájízzel készülni a keresztjátékra, de nem hiszem, hogy ez nagyon befolyásolná a felkészülésünket.

Úgy tűnik, nem megy Szombathelytől távol, hisz az összes vereségetek idegenben szenvedtétek el.

Hát, beszélhetünk itt a hazai pálya előnyéről, hogy milyen jó otthon saját közönség előtt játszani és a meg szokott közegben pályára lépni. Igen, nagyon szeretünk az Egyetemi Sportcsarnokban játszani, nagyon sok jó élmény köt oda minket, ami miatt talán motiváltabban lépünk pályára, de ez nem ok arra, hogy idegenben rosszabbul menjen a játék. Dobtunk 80 egy néhány pontot, nem a támadáson ment el a mérkőzés. Védekezni bárhol lehet…

Mit értesz ez alatt?

„A támadással lehet mérkőzéseket nyerni, de a védekezés nyeri a bajnokságot”.  És mi nem egy-két meccset akarunk nyerni…

Hogy folytatódik a bajnokság, mi a következő állomás?

Ezzel a mérkőzéssel véget ért az alapszakasz, amit, vagy a második, vagy a harmadik helyen fejezünk be a nyugati csoportban. A keresztjátékban vagy a Miskolc, vagy az Eger csapatát kaphatjuk meg. Úgy gondolom, hogy képesek vagyunk mindkét csapat ellen partiban lenni, akkor pedig bármi lehet. Többször bizonyítottuk, hogy bárkit meg tudunk verni, ha csapatként játszunk, és bárkitől kikaphatunk, ha egyénenként játszunk.

Ebben látod az okát a vereségeknek?

Nagyon sok jó, egyénileg is extra játékosaink vannak, de egy ember nem tud mérkőzést nyerni ez bebizonyosodott fent Pesten és most Pécsett is. Előbbi mérkőzésen egy félidőn keresztül azt csináltuk, amit tudunk, így partiban voltunk velük. Tegnap körülbelül hét percig játszottunk olyan ritmusban mind védekezésben, mind támadásban, ahogy ez a CSAPAT tud és sikeresek is voltunk belőle. Úgy gondolom ez a két pofon – mert igencsak nagy pofon volt mindkettő – segít abban, hogy visszatérjünk a helyes útra, ami az év elején mutatott játékunk.

Kicsit kemény szavak, nem gondolod?

Nem, mert, ha egyszer már megmutattuk mire vagyunk képesek, akkor nem adhatjuk lejjebb és meg kell követelni azt ;). Nem kongatok vészharangot, voltunk már nehezebb helyzetekben is és még sok időnk van keresztjátékig. Én bízok a fiúkban, a CSAPATUNKBAN.